Ónody Éva

Találkozásaim

 „Élők, halottak
Ez a társaságom.
Olykor magamra hagynak délelőtt,
az életük egyszerre visszalátom,
mikor beszélek egy-egy kép előtt.”
(Kosztolányi Dezső)

Valamiért megkedveltem vagy megszerettem mindazokat, akiket megírtam, akikkel aztán együtt feketén-fehéren vagy színesen megörökített a fényképezőgép. Az újságíró életében a baj csak az, hogy igen rövid idő alatt elszakad a megírt személytől, s alig hall később róla. Először csak csodálkozik; hogyan lehetséges ez? Hiányérzetet okozott mindvégig életutamon ez a pálya-sors, nem tudtam belenyugodni. Aztán most, hogy a honlapomon való megjelentetéshez kérnem kellett beleegyezésüket, jó okom támadt fölkeresni őket  személyesen vagy telefonon,  ami egészen fölvillanyozott. Az én generációmra ugyanis nem jellemző a hűtlenség, s én a lényüket,  legapróbb megnyilvánulásukig megőriztem. Csupán a hangjukat ismét hallani is milyen öröm volt! Bár – fájdalom – már nem mindenkit érhettem el.

Mert:
„Volt emberek
Ha nincsenek is, vannak még.
Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit
Hatnak tovább.”
(Kosztolányi Dezső)

1972 – Gina Lollobrigidával1meet_Lollobrigida_550x455

 Gina Lollobrigidával, az olasz filmsztárral – egészen pontosan: filmcsillaggal . Az 1972-es hazai szilveszteri tévé műsor nagy attrakciója ő volt. Kaposy Miklós szerkesztő meghívására érkezett hozzánk. Vele készített interjúm több lapban is megjelent.

 1973 – Benedek Istvánnal

Benedek István professzorral, az utolsó polihisztorok egyikével, a korszak népszerű tévé-sztárjával 1973-ban, villájának gyönyörű kertjében sétálgatunk az interjú  elkészülte után.

 1976 – Dr Martin Györggyel

Dr. Martin György a néptánc professzora /1932-1983/, a magyar és az egyetemes folklorisztikai kutatás kiemelkedő egyénisége volt. Az élő hagyomány megtestesítője már akkor is, amikor fölkerestem. Hivatalos címe szerint 1974-től haláláig a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos osztályvezetője. A néptánc ikonikus alakja, aki az egész Kárpát-medence magyarságának néptánc kincsét mentette meg a pusztulástól.  Tízezer kisfilm felvételét őrzi a magyar táncarchívum. Az ő emlékét pedig a Hagyományok Háza.

Olyan kevés fotó készült a szerény és megszállottan csak a munkának élő néprajz tudósról, hogy özvegye, Borbély Jolán kérésére átadtam én is a nálam lévő felvételeket az állandó emlékkiállításnak.

1976 – Pély Tamással

Pély Tamás, a kiváló festőművész /később parlamenti képviselő/ ekkortájt tért haza Hollandiából, a Holland Királyi Akadémián szerzett diplomájával. Programja a cigány mitológia színes, gazdag világának megörökítése volt. Fantasztikus erőket sugárzó  képén dolgozott, amikor fölkerestem. Jellemezésére elmondom  a következőt: “Tudálékoskodó fontos emberek a szakmában azt javasolták, hogy diplomám honosítása végett keressem föl Kokas Ignácot, a festő tanszék vezetőjét.
– Ha csak ő föl nem keres engem, a diplomája honosítása végett! – feleltem .”

Pély Tamás nagy sikerű kiállításának megnyitóján, a Fészek Klubban édesanyjával és Kaposy Miklós rádiós szerkesztővel beszélgettünk 1976. október 19-én. Örültünk, hogy fiát  diplomájának honosítása nélkül is elismerték itthon. A megnyitó előtt vendégségben voltunk Tamás szüleinél.

 1979 – Kő Pállal

Kő Pál szobrászművésszel először 1979-ben találkoztam, amikor egy martinász szocialista brigádot vittem hozzá műterem látogatóba. Még nem is volt műterme az Epres Kertben, sem Kossuth-díja, nem lehetett tagja még a Magyar Művészeti Akadémiának, mert művészeti akadémia sem volt. A Képzőművészeti Főiskolán még nem tanított, sőt dékánja sem volt az intézménynek. Tetőtér beépítésű, szerény lakásában dolgozott festőművész feleségével együtt, a Munkácsi utcában. A rendkívül tehetséges fiatal szobrásznak a Mohácsi Csatamezőn akkor állították föl 27 darabból álló történelmi emlékművét.

 Lázár Vilmossal

Lázár Vilmossal, a tízszeres fogathajtó világbajnokkal beszélgetek az akkor épülő Lázár lovasparkban. A fivérek közül ő az idősebb, a beszédesebb. Hátunk mögött a 60 gyönyörű paripát befogadó új istálló.
Itt az alkalmazottak egyenrangúak a világhírű tulajdonosokkal, de ha valakiről kiderül, hogy nem szereti a lovakat és egyszer is gorombán bánik velük, azonnal elbocsátják.

 1981 – Püski Sanyi bácsival

Püski Sanyi bácsival Ráday utcai lakásukban fotózkodtam, mielőtt Amerikába költözködtek volna Pozsgay Imre akkori kulturális miniszter jóvoltából. Az itthon nyomorgatott / tiltott, megtűrt,/ népi-nemzeti irodalmat szolgáló kiadójukkal ideiglenesen áttelepülhettek New Yorkba.

Püski Iluska néni, az USA-ból írt nekem néha, és kérte, hogy az Új Tükörben tegyük közzé kiadójuk new yorki, hírértékű rendezvényeit. Örömmel teljesítettem kéréseit, közbenjárva Fekete Sándor főszerkesztőnél. Ez az 1980-as évek közepén már lehetséges volt.

1982 – Szántó Piroska

Szántó Piroska festőművésznél, férjével, Vas István költővel közös otthonukban többször is jártam. Először a nyolcvanas évek elején. Kötetét, a Bálám szamarát – ami 1982-ben jelent meg – dátum nélkül dedikálta nekem. Újabb interjút is kértem tőle írásban, válasz levelén 1993. nov. 15-i dátum van. Ebből a levélből szívesen idéznék pár jellemző sort, mert így hagyta itt nekem örökre, Piroska a stílusát: „…Kérlek, hívj fel, ha még aktuálisak a kérdéseid, szívesen beszélgetünk. Csak szörnyen unom a pofámat, „minden csapból én folyok” s ezért kollégáim részben dühösek, részben megvetnek, de minden esetre azt híresztelik, hogy lapáttal szelelem a pénzt – pedig!.. De nincs semmi baj, csak egészség legyen, mondta nagyanyám. Sajnos ez sem az igazi. Szeretettel csókollak, s sosem felejtem el, milyen jó voltál hozzám akkor is, mikor az nem volt divat. Csók: Piroska”

Később Szentendrén, a nyaralójukban is jártam, de akkor már  Vas Istvánhoz mentem, a már éltében klasszikusként tisztelt, Kossuth-díjas költőhöz. Volt bátorságom fölkeresni őt egy interjúra  /bizonyára Piroska biztatására./ A teraszon éppen a  „Miért vijjog a saskeselyű?” című remek  regényének folytatásán dolgozott.

 Bori Imre

Újvidékre mentem – azt hiszem, az 1980-as évek közepén – a Délvidéki magyarság szellemi központjának bemutatása végett. A Hungarológiai Intézetnek Bori Imre volt akkor az igazgatója. A kisebbségben élő magyarság nagy vívmánya lehetett a hungarológiai központ. Jelentős szociológiai gyűjtő munkát végezhettek itt a kutatók, a magyar tanszék munkatársai.

 1986 – Domahidy András

Domahidy András, az 1949-ben Ausztráliába emigrált magyar arisztokrata, földbirtokos  legmerészebb álmaiban sem képzelhette, hogy harmincnyolc év után, 1986-ban nemcsak hazalátogat Magyarországra, hanem egyben megérkezik a magyar irodalomba is a „Vénasszonyok nyara” című regényével. Én sem gondoltam, hogy mire megérkezik, már elolvasom a kötetét, és felkészülten írhatok róla az Új Tükör kulturális magazinnak. A kép akkor készült, amikor a Vénasszonyok nyarát dedikálta az Ünnepi Könyvhéten hosszú sorban álló híveinek. Hirtelen támadt rajongó tábor ünnepelte őt egész Budapesten.

 1988 – Bartis Ferenc

 

Bartis Ferenctől, újságíró-író barátunktól:

Tibornak és Évának
Agárd, Ónody utca Bartis albérlet:
1988. júl. 24. Vasárnap

Itt mintha székelyek ütöttek volna tanyát
Gyökeret eresztett a vas, a kő, a tégla…
Minden idecipelt fenyőcsemete
Az erdélyi őserdők egy-egy hagyatéka…
Tenyérnyi Erdély az ország szíve szélén
s itt a szó a zárt súlyosabb
ha örvendezek a hitvány életnek
vagy elkomorulok.
Agárd, légy okosabb, mint én a havasi medve,
Akinek már barlangja sincsen.
Értsetek meg és szeressetek,
s mikor nekem hátat fordít,
akkor áldjon meg Titeket az Isten.

Remélem, a fiához, a híres íróvá lett Bartis Attilához is eljut ez a vers, akinek már kamasz korában megjósoltam – amikor Kosztolányit idéző pöttyös csokornyakkendővel jelent meg a Pallasz Hírlapkiadó büféjében,  hogy íróvá lesz, “akárki meglássa.”  Az lett! S nemcsak idehaza. Apa-regényével a modern magyar próza nemzetközileg elismert, nevezetes alakja is ma már.

 1990 – Pongrácz Gergely

Pongrácz Gergely, az ’56-os forradalom hőse, a Corvin-köz parancsnoka; 1990-ben, itt a társaság középpontjában. Átkarol éppen, amikor az est háziasszonyaként fogadtam a társaságot, az MDF kormány létrejöttét ünnepelve. A Pest Megyei Hírlap szerkesztőségének összejövetelén jelen vannak még: Török Ádám főmunkatárs, Deregán Gábor főszerkesztő helyettes, Sándor György humoralista, Orosz István plakáttervező iparművész, filmrendező, Bágyoni Szabó István költő, a kulturális rovat vezetője.

Mostanában, a 3-as villamoson utazva meghatottan hallottam a hangszóróból: „Pongrácz Gergely tér megálló”. Istenem! Gergely a tér közepén, bronzba öntve! Alig  tudom elhinni, hogy így elrohant az idő drága hősünkkel együtt.

 1990 – Pongrácz Ödön

Az örmény származású, erdélyi illetőségű Pongrácz testvérek /nyolcan voltak / szinte valamennyien részt vettek a forradalomban. Mellettem Ödön bácsi – a szeretetre méltó nagy öreg éppen átadja ’56-os naplóját, mert közkinccsé kell tenni, amit megélt azokban a sűrű napokban.  2014-ben az „Idegen csillagok alatt13 emigráns” c. kötetemben is megjelentettem a napló fontosabb részleteit. Nagy élmény, történelmi dokumentummá lett  a menekült táborban ákombákom betűkkel teleírt kockás füzet minden sora.

 1990 – Orosz István

Íme, az ifjú Orosz István – grafikus és filmrendező nevezetes plakátja előtt, amit 1989-ben tervezett, és ami a magyar rendszerváltás szimbólumává lett. A „Sztárplakát alkotója” címmel írtam meg őt, ami első közlésben 1990. 03. 24-én jelent meg a Magyar Fórumban. Még a szovjet tisztek is sorban álltak a Bem téren, az MDF székháza előtt, az egyetlen éjszaka több százezres példányszámban eladott és az ország egész területén kiragasztott, „búcsúztatóért”. Az alkotást nemzetközi szakmai grémium  “beszavazta” a világ száz legjobb plakátja közé

S nemcsak azért fontos, mert milliók vágyát és gondolatát fejezte ki, hanem azért is, mert humorával feloldotta az országban feszülő görcsöket.

 1990 – Tőkés László

Tőkés László püspök úrral, aki 1990-ben fellobbantotta a romániai forradalom tüzét. Kisvárdán ad interjút, ugyanis első magyarországi körútján végig kísérhettem a Magyar Fórum munkatársaként. Minden településen hatalmas tömeg ünnepelte. Először járt hivatalosan Magyarországon, és az ökumenikus templomi szertartások alkalmával a legégetőbb kérdésekre adott választ a szószékről.

 1991. VIII. 14. Veglie, Malfattyné  Eszterházy Alice

Kedves Éva!
Sajnos, nincs itt a tenger mellett írógép, s nem tudom olvasható-e a kézírásom. Nem akarlak azonban tovább váratni, hogy köszönetet mondjak a szép cikkért.
Már a telefonon nagyon jónak találtam, de olvasva még inkább érezni, milyen szép írói tehetséged van. Érhetetlen hogyan tudtál a sokat zavart hosszú hangfelvételből ily összesűrített lényeget teremteni. – Ezer köszönet érte.
Szeretnél még érdekes sorsokról hallani. Syla Edelsheim /gróf / jut az eszembe, aki ifjabb Horthy Istvánné testvére, s ki első házasságában Esterházy Józsefné, majd miután megözvegyült Schellingné lett. Gyerekeivel szökött Magyarországról, börtönbe került, sok évre gyermekeit elvették tőle, etc. etc. csak a telefonját tudom, Dél-Franciaországba / telefonon tőletek, majd Franciaország, majd…a számuk.  Írhatsz sógora címére s a borítékon jelezd, hogy küldje tovább. Küld el neki mintának a cikket, s kérd, hogy jöjjön Magyarországra egy beszélgetésre. Hivatkozz, hogy én mondtam. Sógor címe: Esterházy Lajos….Másik két név Gróf Hoyps János, orvos, évekig ült Kistarcsán, pontos címét megadhatja Piazza Péter, említsd nevemet, ha felkéred. Telefonja / a máltai….Budapesten/…..Kérd el tőle Tabódy István főtisztelendő telefonját is, 9 évig ült börtönben, egy ideig Göncz-el együtt. Mond Tabodynak, hogy én kérem, beszéljen Veled saját- és Andrássy Ilona sorsáról.
Szeretettel üdvözöl:
Malfattyné, Alice

E. Alice Rómában él a férjével, de Dél Olaszországi középkori kastélyukból írja a levelet: Veglieből.

 1991 – Zacsek Gyula

Zacsek Gyulát hallgatom, az MDF piacok létrehozóját. Ő akkor a győztes párt fenegyereke volt, aki az első szabad választáson egyéniben legyőzte Orbán Viktort – jelenlegi miniszterelnökünket. Pesterzsébet képviseletéért feszültek egymásnak.

Hamarosan terjedelmes írásom jelent meg Zacsek Gyuláról, aki 1991-ben a termelői piacok után megalapította a Monopoly Csoportot, a privatizáció visszásságainak leleplezésére. A Csurka István körüli hisztériával egy időben őt is  kirúgta Antall József a pártból.

A háttérben Szörényi levente látható.

 1993 – Kodolányi Júliával

A Püski Kiadó, az 1943-as Szárszói Magyar Élet Konferencia 50. évfordulóján, 1993-ban Szárszó szellemében jubileumi találkozót szervezett Balatonszárszón. A magyarság sorskérdéseit boncolgatta a jobboldali értelmiségi tábor. A Pest Megyei Hírlapot tudósítottam, fázósan a hűvös augusztusi őszben. Pokrócokba burkolózva öreg lyukas sátorokban aludtunk.

Kodolányi Júlia mellől, – Kodolányi János, népi- nemzeti klasszikusunk lányától, –  egy pillanatra éppen elszólított valaki.

 1993 – Andrásfalvy Bertalan

Andrásfalvy Bertalan néprajztudóssal beszélgetek, 1993-ban, az Antall kormány kulturális miniszterével. Az ünnepek előtt a húsvétról kérdezem a kiváló szakembert, a  néprajz professzorát.

 Gyurkovics Tibor

Gyurkovics Tiborral, egyik kedvenc költőmmel, a Berzsenyi Társaság Helikon-napi összejövetelén Keszthelyen. A városi könyvtárban dedikálja legújabb verseskötetét. A háttérben vendéglátónk, a Helikon kastély igazgatója:

 Gombos Katalin és Sinkovics Imre

 

Kétszer is jártam Gombos Katalin és Sinkovics Imre lakásában. Ez a felvétel 1974-ben a rögzített interjú után, a feledhetetlen színészházaspár nyaralójában készült. Megérkezett éppen a tavasz, és nyílott az ibolya. Meg kellett szagolni.

 1994 – Bubik István

Bubik Istvánnal, akinek aranyzablát, gyémánt patkót  nem tűrő korszaka ekkor már véget ért. A magyar színészvilág fenegyerekével 1994-ben, felújított parasztházukban koccintottunk. Végre meglelte igazi asszonyát; Rémi Tündét, aki gyönyörű kisbabájukat, Rékát ringatta a virágba borult teraszon. / Riport: A Mi Otthonunkban. /

A szörnyű dráma, a halálos autó balesete 3 évvel utána történt.

 2001 – gróf Károlyi Lászlóval

Károlyi László gróf, az egyik legjelentősebb és leggazdagabb történelmi család jelenlegi képviselője, a maga nemében egyedülálló helyzetbe került; negyvenkét évi emigráció után hazatelepült és bérbe vette saját tulajdonát a fóti Károlyiak kastélyát, – az Ybl Miklós tervezte százötven éves ősi birodalom egyik szárnyát. Engem az érdekelt, 2001-ben, lehet-e egy kastélyszárnyat kényelmes családi otthonná alakítani.  Lehetett. A Gyermekváros birtokolja továbbra is a többi épületet. Az arisztokrata házaspár szívesen fogadott, az Erzsébet asszony által kitűnő ízléssel  felújított otthonukban.

Lelkes László fotóművész kollégám, annál a nevezetes asztalnál is megörökített kedves vendéglátónkkal, amelynél annak idején a Károlyi dédapa közreműködésével aláírták a  Rákóczi szabadságharc és a Habsburgok békekötését.- Ahogyan Károlyi úr minősítette az aktust. De mi nevezhetjük diktátumnak is!

 2002 – Jankovics Marcell

2002-ben írtam meg Jankovics Marcell Kossuth-díjas rajzfilm rendező otthonteremtésének történetét.  Ez Budán, több évtizedes küzdelmek árán valósult meg. Előzmények: a jómódú  polgári család pokoljárása, az ötvenes évekbeli kitelepítésük; vagyonelkobzás, az édesapa bebörtönzése.

A könyvtárszobának is beillő nappaliban beszélt őseiről, a televíziós sorozataiból is jól ismert és közkedvelt rendező, családfájáról is. Szépapja, Meszlényi Jenő, Kossuth Lajos feleségének Meszlényi Teréznek édestestvére volt. És az előd maga is negyvennyolcas honvéd ezredesként szolgált V. Ferdinánd Magyar Királyi testőrségében, ráadásul együtt Görgey Artúrral, aki esküvői tanúja is volt.

 2004 – Márffy István

Márffy István háromszintes kastélyszerű kúriáját 2004-ben csodáltam és írtam meg Paloznakon. / Csopak mellett. / A témát Somogyi Győző festőművész ajánlotta nekem úgy, mint ifjúkori barátját, akit „Őfelségének” tituláltak ifjúi hévvel, mivel már akkor is, a lovagi eszme őrzője volt.

A 250 éves romos püspöki nyaraló átalakítását szinte egyedül végezte el, kívül-belül, a falak és a tetőszerkezet felújításától a helységek berendezéséig, a stílbútorok és a műtárgyak restaurálásáig. Nem építész, nem restaurátor, nem ács, végzettsége ugyanis grafikus, de kiváló műértő, az antikvitások gyerekkortól megszállott gyűjtője, remek arányérzékkel megáldva.  A főúri kúria az erdőbe rejtve, magányosan a magasban trónol. Oszlopos boltíves tornácáról gyönyörű körpanoráma tárult elém: a Balaton. Innét egészen Siófokig ellátni. Márffy Istvánt Paloznak díszpolgárává választotta a település önkormányzata, többek között azért is, mert a település arculatát meghatározó, rendkívül szép kálváriát épített a főutcára. Úri szokásból megtisztelt azzal, hogy díszmagyarban fogadott. Így kísért végig  a három szintes kúria  össze helyiségén. A 60 személyes lovagterem  berendezését maga készítette, de a könyvtár szobáét is, ahová a beszélgetéshez letelepedtünk. Itt ő – mint az én nagyapám is annak idején – tajtékpipára gyújtott.

 2004 – Somogyi Győző

Salföldi birodalmuk kerti hűsölőjében tanyázunk Somogyi Győző festőművésszel és keramikus feleségével.
Ez 2004 iszonyúan meleg nyarán történt, amikor bemutathattam a Balaton Felvidéken hitelesen felújított birodalmukat, az újjáépített két öreg paraszt házat. A hegyről itt szalad át egy patak a dupla portán, de Lelkes László még más meglepő dolgot is fotózott itt: lovakat, racka juhokat, szamarakat és pulikat. A hajdan teológiát végzett, egykor  felszentelt katolikus pap akadémikussá lett Kossuth-díjas festőművész, kinek volt ideje s ereje a régi istálló maradványából  műtermet építeni magának – ahol rengeteget dolgozik. A másik épületben, a szabad kéményes öreg házban festményeinek múzeumát  hozta létre. Nem rég életmű kiállítást rendezhetett a felújított, álomszép Pesti Vigadó összes termeiben.

 2005 – Kocsis István

Kocsis István drámaíróval a zivatar elől  esernyő alá bújtunk, talán a 2005-ös ünnepi könyvheti rendezvényen. Akkor még szó sem volt arról, hogy én írom meg a Kairosz Kiadó Magyarnak lenni sorozatában Kocsis István pályafutását, de így történt. 2010-ben megjelent a „Nyitva van az aranykapu” c. kis kötet. Ő azóta is írja remek drámáit. 2015-ben  Az áldozat címmel Szent Margit életét dolgozta fel, majd pedig 2016. áprilisában mutatták be   „ A királynő aranyból van” címmel Stuart Máriáról írt darabját az Új Színházban.

2013 – Törley Mária1meet_TörleyM_550x828

Ha találkoztam köztéri szobraival, azok mindig megállítottak. Érdeklődés támadt bennem alkotójuk iránt, mivel  a neve Törley Mária. Csak nem a pezsgőgyáros családból való? Hisz őket – mint mindenkit a felső tízezerből – lesemmiztek, tönkrezúztak, kitelepítettek. Az nem lehet, hogy ilyen örömet sugárzó, boldogítóan szép alkotásokat hozzon létre egy diszkriminált Törley!

Kiderült, hogy igenis lehet, és hogy ő, ki az államosításkor született, mindvégig fütyült a pezsgőgyárra.
  Budapesten talán a legértékesebb villaberendezés az övé, a műkincsek miatt, s a legszebb kert a zöldben fehérlő szobrokkal.

2014 – Petrás Mária

1meet_PetrásM_804x516A moldvai csángó népi énekes, Petrás  Mária a Magyar Iparművészeti Főiskolán, kerámia szakon végzett. Figurális kerámiával és üvegplasztikával is foglalkozik a grafikák és táblaképek mellett. Biblikus témájú dombormvűeiben, szobraiban a csángó falvak imái és énekei öltenek testet. Jellegzetesen fölismerhető munkái hitet, szeretetet és erőt sugároznak, akárcsak az alkotójuk. / Közös fotónk 2014-ben a műteremben készült. /

2014 – Heves

Heves 2014 emigránsokról_k

A május elsejei rendezvények Hevesen ismertettem az emigránsokról írott kötetemet.