Ónody Éva

A premontreiek nyolcszáz éves tűzhelyénél

/ Átélte és magnóról lejegyezte: Ónody Éva /

 Lógyi Imre kanonok monológja 1980-ban.

  Jászón vagyunk 1980 kora őszén, a premontrei rend ősi kertjében, Kassától negyven kilométerre. Egy pillanatra elvonja figyelmem két páva; nagy méltósággal, némán sétálnak a hajdanvolt francia kertben, ami a felismerhetetlenségig felburjánzott az elmúlt évtizedekben. Gyönyörű tollaikat hirtelen széttárják és a romos barokk kastély kerítésén át nagyokat jajdulva eltűnnek.

  Forog a magnószalagom, Lógyi Imre nyolcvannégy éves premontrei kanonok urat hallgatom, aki tiszteletünkre ünnepi ornátusba öltözött. Ül egy törött padon, a bedeszkázott ablakú rendház előtt és hallatlan eleganciával mesél. Érces hangon, nagy igyekezettel, remek memóriával; tejfehér bőre kipirul a boldog izgalomtól. Nem mindennapi jelenség errefelé egy magyar csoport, kíváncsi pestiekkel. Mondandóját így kezdi:

A tornai erdőispánság szélén

  – Köszöntöm önöket a Jászóvári Premontrei kanonokok ősi, nyolcszáz éves tűzhelyénél. Itt, az egykori Abony, Torna vármegye cserháti járásában, a Bodva völgyében. –  S nagy lélegzetet véve folytatja. – A rendet, 1120-ban alapították Észak Franciaországban, Premontre völgyében. A nevünket innen kaptuk, bár van másféle magyarázata is a névadásnak. A Kárpát-medencében, Magyarországon honosodott meg először, amikor II. István király 1130-ban, behozott néhány rendtagot. Mi, a hatodik rendház vagyunk, – Garáb, Váradhegyfok, / később Nagyvárad a neve / Lelesz és Csorna után. Megengedik, hogy a középkori kultúránál, – ahogyan ma mondják – egy pillanatra elidőzzek? – Kérdezi. –  Londontól Konstantinápolyig útlevél nélkül, szabadon lehetett járni ebben az időben, s egyetlen beszélt nyelvvel, a latinnal. Az ősanya apátságtól idejött alapítók jól dolgoztak, és a királyok bőkezűsége révén, a XIII. században már ötvennél több prépostság működött Magyarországon. Európában pedig mintegy ezer apátság és háromszáz prépostság; több ezer plébániával s közel ötszáz női kolostorral.

  – Azelőtt ez a hely királyi vadászterület volt,– tárja szét a karját nagy ívben a kanonok úr – virágzó vadaskerteket képzeljünk el. Ez a vidék volt, – a Szepesség, Torna, Zólyom, – amelyeknek helyén később erdőispánságok létesültek. / A többi hely rendes közigazgatási terület maradt városparancsnokságokkal, majd később vármegyékkel. / Mi a hajdani tornai erdőispánság szélén vagyunk és a közelben egy várkastély állott az első időkben. A király egy-egy járóföldre fölállíttatott magának egy udvarházat. Az udvari káplánja is vele ment a vadászatokra, tehát itt már állt egy kápolna. E terület az ezeregyszázas évek végén gyéren lakott, három-négy kilométerre egymástól őrségek állottak, amelyek idővel kis falvakká növekedtek. Innen délre van Debrőd, keletre Hudnok, északkeletre Jászmintszent. A király nekünk itt kiszakított tízezer hold erdőt egy tagban. A korral foglalkozó historikusok azt mondják, nem volt értéke a földnek, ha nem éltek rajta. Őseink tehát lementek a Jászságba, hogy a jászokat ide csalogassák. Akkoriban ők a kunok elnyomott törzseként éltek. Örültek a hívó szónak és jöttek. Így jött létre Jászó, Jászódebrőd, Jászómindszent, Jászóhudnok. –  Megáll a beszédben, kicsit kifújja magát, homlokát megtörli és szó szerint így folytatja ezen a szépen megőrzött régies magyar nyelven: – Múlnak az idők… Az épület pedig, ami előtt önök állnak már az ötödik a nyolcszáz esztendő alatt; az elsőt, a fakastélyt IV. Béla király öccse, Kálmán herceg kőépületre cserélte, de még be sem fejezte mikor jöttek a tatár hordák s fölégették. A herceg is belehalt a muhi csatában szerzett sebeibe… Kérem szépen, később Róbert Károly a szomszéd sziklahegyen várat emeltetett, amiért Jászót Jászóvárnak nevezték. Nagy Lajostól korlátlan bányajogot kaptunk, amelyet Zsigmond 1430-ban jóváhagyott, és megengedte Szaniszló prépostnak, hogy az egész prépostságot várrá alakíttassa át. Úgy kell ezt elképzelni, hogy kétszer ekkora területen öt ötszögű bástyával ellátott várkastély állott. A mohácsi vésszel elnéptelenedett az ország, ide nem jöttek új rendtagok, 1552-ben elment az utolsó prépost és a király fölállította a török hódoltság határán a végvárvonalat. Jászót ezután mindig olyan egyházfejedelemnek adományozta, /nem premontreieknek/ akik a török előrenyomulásával, – Nagyvárad, Eger stb. hon nélkül maradtak. Az Egri Püspökség legalább száz esztendeig őrködött ezen a helyen.– Ismét elhallgat kicsit, majd ugyanúgy folytatja. – Múlnak az idők …

  Mi áhítattal és meghatottan hallgatjuk a fáradt, idős embert, aki számunkra nemcsak rendjének hírnöke, de egyben a dicső múlt és Nagy-Magyarország krónikása,

  – 1619-ben Bethlen Gábor ostromolta Jászót, majd Thököly hajdúi égették föl. 1707-ben Rákóczi szállta meg. De az idők folyamán mindig újra éledtünk. Függőségi viszonyba kerültünk a perneszi prépostsággal, majd Sauberer György prépost 1770-ben kivívta ismét a jászóiak függetlenségét. II. József eltörölte a rendet, de I. Ferenc császár visszaállította.

Elmebetegek otthona

  A szép, ünnepi ornátusban ülő kicsi öregember a törött padon, mintha azt érezné, hogy utoljára adódik alkalma elmondani szeretett rendjének történetét, az életben többé ilyen értő, együtt érző hallgatósága nem lesz. Tehát erőltetve ugyan, de folytatja.

  – A gyönyörű templom is leégett 1792-ben, augusztus 19-én, /- én Ó.É. néma hallgatója csak ámulok hihetetlen precizitásán, lexikális tudásán -/  de I. Ferenc újra felépíttette. Védőszentje, – akárhány templom is állott itt a nyolc évszázad alatt,- mindig Szent János volt a névadója. Az értékes freskók Krokker János Lukács munkái. Sajnos a legutóbbi tűzvészkor nagyrészt tönkrementek. Akkor idehozták hat falu tűzoltóságát, ők levezették a tóhoz a csöveket s annyi vizet fölpumpáltak egészen a templom tetejéig, hogy tíz centit esett a víz szintje. Így megmentették a könyvtárat és az ágyban fekvő betegeket. Mert ez már a közelmúltban történt, amikor elmebeteg elfekvő kórháznak használták. Az a baj a mai időkben, hogy az elme- és ideggyógyintézetek telítettek. Föl kellett venni a kábítószereseket, az alkoholistákat, mert Kassán, Peslőcön és Csütörtökhelyen már nem fértek el. Itt összesen 290 ágy van, azon a soron, ahol a mindenkori prépost lakott, legutóbb például én is. Most már negyven elmebajos lányt szállítottak el, mert összeomlással fenyeget ez a szárny. A másik fronton zárt intézet van, veszedelmes betegekkel, akik betörik az ablakot és kidobálják egymást az emeletről, ha az ápolók nem vigyáznak eléggé rájuk.

Ősi könyvtár és a rend levéltára

  – Minden könyvtár értékét a kötetszámon túl az adja, hány ősnyomtatványt birtokol, és hány kézzel írott, Gutenberg előtti könyve van. Nálunk volt 90 ősnyomtatvány és öt darab kódex. Ha pedig 1525-ig visszanézünk, akkor 190 darab ősnyomtatványunk volt. A századelőn a rend levéltárát mi őriztük. Amikor a szlovák állam megalakult, nem volt országos levéltára, ezért olyan törvényt hoztak, amely szerint minden hiteles helyi könyvtárat és levéltárat be kell szolgáltatni. Az államnak negyven ezer kötetet adtam át Jászóról, de ezen kívül a már nem működő kolostorokból is összeszedtem harmincöt ezret. Az államosításkor is ide hozták a szerzetes könyvtárak anyagát; a kassai Domonkosokét és a Jezsuitákét, a lőcsei Minoritákét a szepesváraljai Irgalmasokét, Bodrogközből pedig a zsinagóga könyvtárát. Így összesen akkor százhatvan ezerre gyarapodott a jászói könyvtár. Hivatkoztak arra, – kérem szépen, – amikor elvitték, hogy betörések voltak és itt nincs biztonságban. Mondták azt is, hogy renoválásra viszik a könyveket. De a levéltárunkat is elvitték. Egy része Lőcsén van, a többi Pozsonyban.

  Az a kép, ahogyan mesél, és amit mond a nyolcvannégy éves Lógyi Imre, kanonok, a düledező kolostor épületének árnyékában, s ahogyan jajgatnak a pávák, / szinte emberi hangon /, számomra az elmúlás szimbólumává nőtt. A rablás szimbólumává.

  Azóta is – érdekes módon – többször fölbukkan a kanonok úr szép szelíd hangja, mert az ő elvesztése valahogyan személyes gyászom is. Ilyenkor hallom a pávákat és lélekben én is velük jajgatok; siratjuk Abony és Zólyom vármegyét, s mindazt, ami Jászóval együtt elveszett.

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.