Kilépni az elzártságból
Fent lenni a világhálón, saját honlapon, annyit tesz, hogy honos lehet az ember ebben a virtuálisan táguló világban. Megmutatkozni, kilépni a bezártságból, ez a kis lépés még hiányzott.
Nincs az a világ, aminek ne volna szüksége az elődök által begyűjtött tudásra, tapasztalataikra. Talán még bölcsességnek is mondható, amivel még okosakat is csak a megélt idő ajándékozhat meg.
Szívvel, szorgalommal gyűjtögette ez a ma már fehér hajú generáció mindazt, ami mindig is nélkülözhetetlen lesz a társas és társadalmi léthez. Óvta azokat a ma szabados eszmék fénye mögött homályba merülő erkölcsi normákat, melyek összetartják az emberi közösségeket. Még mélyre ásni sem kellene értük, mint a meddőnek hitt bányákban rekedt kincsekért, hiszen itt vannak velünk, míg gondolataikat továbbörökíteni vágynak az idős generációk.
Remélem, az ide látogató igazolva látja majd, hogy az emberben nemcsak a rossz, az önzés, a mások iránti közöny és a pusztítás ösztöne lakozik, hanem ott a jó is, a megértés, a tapintat, a részvét, a szeretet, és fölsorolhatatlanul gazdag arzenáljával a történelmi időkön át kikristályosodott humánum.
Majd félévszázados munkálkodásom során, bizony gyakran találkoztam jó emberekkel és a szépséggel is, ha nem is elégszer. Ezt igazolják írásaim, bibliográfiám által föltárt munkásságom, és a reményem szerint még nem teljes életművem.
Ónody Éva
2016. július